Becsuktam az ajtót, kinyitok egy ablakot.

A levegő árad be de hisz ez adott.

S ha már mernék kimenni a levegőre

az ajtó kinyílik s belőle,

elúbúj egy gyilkos álca

kinek nincs neve

hisz ő

árva.

Gondolhatok bárki másra,

csak ő marad az szív témája.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.