Ma felhívott a bátyám, félve nem is keresett mióta kiderült, hogy nem mentem el a felvételire. Amiket mondott rá-rá ébresztett mik is azok a hangok magamban amik "ordítanak" mikor elmegyek egy túlzottan nihilista irányba. Alias kereszténység is...nem tagadom Istent, hiszek benne. És szeretem. De az emberi helytartóiban nem. És a nézeteikben sem. De nem ezért legjobb báty a bátyám. Hanem mert látja és érzi bennem azt, amit még én is félve hozok fel magamban. És nem hagyja, hogy elvesszen. Ez egy jó szál a napok gombolyagában.

A másik szál, maradjon titok....:) Szintén jó. No, nem morálisan.

Egy harmadik pedig: ha ez a gyűlöleti fázis, csináld és írd. De ezzel olyan érzelmeket keltesz bennem amik nem sorolhatóak a jó érzések közé...ha leveszed ezt a torzító szemüveget majd látni fogod te is miért. De az is lehet soha nem veszed le... Akkor sajnálom, hogy így élek benned. És azt is mikor másképp írsz dolgokat mint ahogy történtek, és meséltem. De nem szólok. Csak innen suttogtam egyet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.