Az utolsó telefonbeszélgetésünkkor mondtam, hogy ne azt keresd mit rontottál el/ rontottam el, hogy ez lett a vége. Hanem alapvetően nem illettünk össze. Ezt most bizonyítottad be saját magadnak az írásoddal. Hogy ha nem is fogalmazod így meg magadnak, de te is így érzed. Megfogalmaztad miben kéne változnom, milyen emberré kéne válnom, hogy a kapcsolatunk működjön. Csakhogy ez nem én vagyok, te mást keresel és (hogy megint ismételjem magam) te nem belém hanem egy mögém látott Imolába szerettél bele. 

Viszont nem akarok egy passzív kommunikációs szálat itt elindítani. Írtam előtte is a blogom, írom most is és valószínű írni is fogom még. Nem állítom be privátnak a bejegyzéseimet mert kérted. Én is olvasom a blogod, te is az enyém. Ha lereagálod az írásaimat nem bánt, nem zavar. Tényleg nem. De nem akarok itt, indirekt módon "beszélgetni" veled. Remélem érted mire gondolok. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.