Hallgasd a csendet mi szobám ablakán kopog, a tüzes esővel és szíveddel akarok, akarom a csendet de nem ezt a nyomasztót hanem a tökéletesség szavában szóló halk neszt, mit ember nem hall csak ha boldog. Nem akarom ezt a világot a szememmel nézni csak hallani akarom a lelkemmel minden szép szavát, a rosszat nem észrevenni, magamat pedig olyannak látni mit Ő teremtett. A vágyaim feleződnének, és ami megmaradna is az lenne amit Ő szánt nekem, és semmi felesleges fájdalom. Kizárom az árnyakat, befogadom a fényt, nem leszek többé félénk, nem mutatom meg mit könyvekben olvasta, filmekben láttam, csak önmagam leszek, lennék...szeretnék.
Te okozod mindezt, vagy csak a magam szánalom küszöbén botlottam beléd, nem tudom, de tudni akarom. Mert ha te az vagy nekem kinek akarlak, érezlek akkor szólj szavam szállj, amíg rád nem talál. De ha csak elmém háborodott képzelgése vagy, egy út mely a valódiról elvezet, akkor tűnj el mihamarabb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.